Nicolas-Sebastian Roch de Chamfort (francia moralista író)
2006.11.10. 17:45
"Elképzelhetetlen, mennyi elmésség kell ahhoz, hogy sohase váljunk nevetségessé."
"A szerencse sokszor olyan, mint a gazdag és költekező asszony, aki romlásba dönti azt a családot, amelybe nagy hozományt hozott."
"A közvélemény olyan ítélőszék, amelyet tisztességes ember sohase ismerjen el, és sohase utasítson el egészen."
"Az élet betegség, amelyet az álom minden tizenhatodik órában enyhít. De ez csak tüneti kezelés; az orvosság: a halál."
"Ha nem akarsz szemfényvesztő lenni, kerüld a dobogót; mert ha rálépsz, kénytelen-kelletlen azzá leszel, máskülönben kővel dobál meg a gyülekezet."
"Aki negyvenéves korában nem embergyűlölő, az sohasem szerette az embereket."
"A boldogság vagy boldogtalanság egy sereg olyan dologtól függ, amely nem látszik, amelyről nem beszélünk, s amelyet nem is lehet elmondani."
"A rágalom olyan, mint az okvetetlenkedő darázs: egyetlen mozdulattal sem szabad védekeznünk ellene, hacsak nem vagyunk biztosak benne, hogy agyonütjük; különben újra nekünk támad, mégpedig ádázabbul, mint valaha."
"Amikor azt állítják, hogy végeredményben a legkevésbé érzékeny emberek a legboldogabbak, eszembe jut az olasz közmondás: jobb ülni, mint állni; jobb feküdni, mint ülni; de a legeslegjobb halottnak lenni."
"A pénznek, ha el akar jutni hozzám, el kell fogadnia azokat a feltételeket, amelyeket jellemem szab neki."
"Az elme a szívnek gyakran csak az, ami egy kastély könyvtára a kastély urának."
"A szerelem széppé teszi azt, amink van, visszaadja amit elvesztettünk, sőt azzal is megajándékoz, ami eddig nem volt a miénk."
"A meggyőződés az elme lelkiismerete."
"A boldogság... nem könnyű dolog. Önmagunkban meglelni nagyon nehéz, másokban meglelni lehetetlen."
"A szerelemben elegendő, ha szeretetreméltó és kellemes tulajdonságaink tetszenek, de a házasságban, hogy boldogok legyünk, hibáinkban kell szeretnünk egymást, vagy legalábbis megfelelnünk egymásnak."
"A természet csapásai láttán megvetjük a halált. A társadalom csapásai láttán megvetjük az életet."
"Vannak szép köntösbe bújtatott ostobaságok, mint ahogy vannak igen jól öltözött ostobák."
"Valljuk meg: vannak a léleknek olyan oldalai, amelyeket egészen meg kell bénítanunk, ha boldogan akarunk élni a nagyvilágban."
"Kevés bölcsesség a tudomány megvetésére, sok bölcsesség a tudomány megbecsülésére visz."
"Jobban szeretem, ha hallgatásomat, mintsem ha szavaimat rágalmazzák."
"Életünk napjai közül egyik sem annyira kárba veszett, mint az amelyen nem nevettünk."
"A boldogsággal úgy vagyunk, mint az órával: a legkevésbé bonyolult romlik el legkevésbé."
|